A HATPRÓBÁS VŐLEGÉNY
mesejáték
szövegkönyv egy meseoperához
SZEREPLŐK:
Mesélő
Öreg
király
Királylány
Hírnök
Fazekasinas
Özvegyasszony,
a legény édesanyja
MESÉLŐ:
Túl
az Üveghegyen egy nagy palotába’
élt
az öreg király s vele egyszem lánya.
ÖREG KIRÁLY:
A
kenyerem javát réges-rég megettem,
mint
a madár, elszállt az idő fölöttem.
Mielőtt
meghalnék, az a kívánságom,
menj
férjhez, egyetlen, kedves, szép leányom,
ne
maradjon árván szeretett országom:
koronám,
trónusom a vejemnek szánom!
Már
nekem elég lesz a régi karosszék,
abba
beleülnék, benne megpihennék,
nem
törődnék többé az ország bajával,
naphosszat
játszanék kicsi unokákkal.
KIRÁLYLÁNY:
Kedves
királyapám, kívánságát értem,
anyám
emlékére én csak arra kérem:
hogy
én választhassak majd magamnak
férjet –
boldogságot
másképp hogyan is reméljek?
Aki
három próbát kiáll sikeresen,
azé
lesz az ország, annak nyújtom kezem!
MESÉLŐ:
Rögvest
kidobolják szerte a világba’
vőlegényt
keres az öreg király lánya.
HÍRNÖK:
Figyelem,
figyelem, közhírré tétetik:
a
király lányának párja kerestetik,
övé
lesz az ország, övé a korona,
és
temérdek kincs, mit szem nem látott soha!
Három
próba várja, aki jelentkezik,
ha
nem teljesíti, a feje vétetik –
de
ha mindegyiket sikerrel kiállja,
övé
lesz az ország és a király lánya.
MESÉLŐ:
Jöttek
királyfiak, grófok és hercegek,
kiállják
a próbát – mind azzal hencegett…
Hogy
fejüket vették, nem hencegtek többé,
némák
és dermedtek maradtak örökké.
Szép
lassan elfogytak grófok és hercegek,
bárók,
uraságok, hájas miniszterek,
léhűtő
talpnyalók, nemtelen nemesek,
ki
három próbát bírt – nem volt egyetlenegy!
ÖREG KIRÁLY:
Hát
pártában maradsz, én szépséges lányom?
Nincs
kezedre méltó ezen a világon?
MESÉLŐ:
Az
öreg király csak búsult, szomorkodott,
mert
a jelentkezők száma fogyatkozott.
Eközben
az ország eldugott sarkában
vidám
munka folyt a Fazekas utcában,
hajnalban,
mikor a nap kidugta fejét,
korongozni
látott egy szorgalmas legényt,
agyagos
a keze, és nótás a szája,
olyan
korsót készít, mindenki csodálja!
FAZEKASINAS
(énekét a fiúk kórusa színesítheti):
Már én többet nem
kapálok,
fazekasinasnak állok,
apró csuprokat
csinálok,
abból kávéznak a
lányok.
Apró csupor nagy a
füle,
nem fér a babám kezébe,
a két fülét le kell
vágni,
a rózsámtól el kell válni.
MESÉLŐ:
Szomorún
hallgatja özvegy édesanyja,
s
mi tagadás, a dalt, bizony megsiratja.
ÖZVEGYASSZONY:
Nem
bánom azt, fiam, hogy nem maradsz paraszt,
hogy
fazekas leszel, biz’ én helyeslem azt,
rózsádról
énekelsz, kitől el kell válni –
pedig
nincs is rózsád, meg kéne találni!
Akkor
lennék nyugodt, lenne boldogságom,
ha
látnám, hogy újra népes a családom:
dolgos,
szép feleség, sok-sok kicsi gyerek –
békében
hunynám le akkor a szememet!
FAZEKASINAS:
Jól
van, édesanyám, tüstént el is megyek,
hogy
magamhoz illő feleséget vegyek,
tudom
is már, hol van, indulok is érte!
MESÉLŐ:
Örömkönnyek
gyűltek az özvegy szemébe,
pedig
nem is tudta, honnan tudta volna,
hová,
merre vezet édes fia útja.
Felkereste
ő a királyi palotát,
és
megkopogtatta annak a kapuját:
FAZEKASINAS:
Felséges
királyom, életem-halálom,
mit
kihirdettetett, azt én megpróbálom.
ÖREG KIRÁLY:
Tetszel
nekem, fiam, ezért gondold jól meg,
nehogy
majd egy karón virítson a fejed!
Lányomnak
az kell, ki három próbát kiáll,
csak
az lesz a férje – és az lesz a király.
FAZEKASINAS:
Felséges
királyom, ne féltse életem,
megvan
a magamhoz való, éles eszem,
jöjjön
a királylány, első próbát halljam,
tettben
a bátorság, nem pedig szavakban!
KIRÁLYLÁNY:
Halljad
hát, vakmerő! Az első, mit kérek,
bármit
mondok is, ne változzon meg képed,
arcod
legyen márvány, el ne mosolyodjon,
se
düh ne torzítsa, de ne is ragyogjon.
Lássuk
meg, hogy van-e önuralmad, kemény –
vagy
csak hetvenkedtél, te vakmerő legény?!
(Körbejárja, ingerkedve
énekel, csúfolódik a legénnyel, aki mozdulatlan arccal tűri.)
(A közismert
legénycsúfoló egyik strófáját a népdalból vettem, a többit magam írtam. Cs.P.)
Ezért a legényért nem
adnék egy krajcárt,
Aki a lány előtt
összehúzza magát.
Összehúzza magát,
eltátja a száját,
Az ördög vinné el a
málészájúját!
Ezért a legényért nem
adnék egy garast,
Aki nem ismeri tyúkok
közt a kakast.
Hiszen ha ismerné,
kinyitná a száját,
Az ördög vinné el a
málészájúját!
Ezért a legényért
fabatkát sem adnék,
A világ kincséért véle sose
laknék,
Hiszen egy szót sem
szól, lenyelte bajuszát,
Az ördög vinné el a
málészájúját!
ÖREG KIRÁLY:
Látod,
lányom, látod, az arca sem rezdül,
a
próbát kiállta, jó férj lesz még ebbül!
KIRÁLYLÁNY:
Az már igaz,
apám, de ez csak az első!
Meglátjuk,
mi lesz még, hisz hátravan kettő.
(A legényhez)
Önuralmad az
van, lássuk az eszedet,
vajon
megfejted-e fogós kérdésemet:
„Ajakamat csókolgatják,
Hátam nyolcan lapogatják.
Szellőztetnek sok ablakon,
Ezt szó nélkül nem hagyhatom:
Vagy sírok, vagy nevetek.
Ugyan bizony mi lehetek?”
FAZEKASINAS:
Nehezebbet
sose kérdezz, királyleány! –
Hisz ez nem
más, mint az én jó fafurulyám!
(előveszi a tarisznyájából, és
eljátszik rajta egy dalt)
MESÉLŐ:
A király
lányának megtetszett a legény,
mert kinek
esze van, az nem lehet szegény,
s bár be nem
vallotta, maga is kívánta,
bele ne
bukjon a harmadik próbába.
KIRÁLYLÁNY:
Adj egy ajándékot, ez végső kérésem:
olyat, ami
drága, de nem kapni pénzen,
különleges
legyen a csomagolása,
ám el nem
rejtheted dobozba, se zsákba,
kis ajándék
legyen, mégis óriási –
lássam,
képes vagy-e ezt mind megcsinálni?
MESÉLŐ:
Némán áll a
legény, meg se moccan lába,
földbe
gyökerezett – vagy tán palotába.
Azután
megszólal…
FAZEKASINAS:
…Itt van az
ajándék!
Mi
legdrágább nekem, legyen tiéd, tessék!
Be nem
csomagoltam, mégis el van rejtve,
bordák
kosarába, ide a testembe!
Szívem az – bár
kicsi, mégis a legnagyobb,
befogad
életet, szerelmet, bánatot.
MESÉLŐ:
Megörül erre
az öreg király lánya,
az arca s a
szíve egyként borul lángba.
Örvend a
király is, most már megnyugodhat,
rendezhet
világra szóló lakodalmat.
ÖREG KIRÁLY:
Eszed is,
szíved is helyén van, én látom,
tiéd lányom
keze, s vele az országom!
MESÉLŐ:
Csakhogy –
mi is történt - halljatok most csodát,
ily szavak
hagyják el a legény ajakát:
FAZEKASINAS:
Nem addig
a’! Nekem feleségnek az kell,
aki az én három próbámnak megfelel!
Butuska kis
szépség nem való énhozzám,
vállalkozol-e
rá, gyönyörű királylány?
MESÉLŐ:
Felhördül az
udvar apraja és nagyja,
királylány e
szégyent magán nem hagyhatja!
Egy
fazekasinas hogyan is képzeli,
hogy a
király lányát próba alá veti?!
De a szép
királylány nyugodtan mosolyog,
mi tagadás,
neki tetszik is a dolog.
KIRÁLYLÁNY:
Szívesen
megteszem, bátor vagyok, merész,
ne félj, a
fejemben nincs híjával az ész.
Váratlan
fordulat, bizony, be kell valljam,
elő a
próbákkal, sorold őket, halljam!
FAZEKASINAS:
Az első
próbában azt mutasd meg nekem,
fontos
erényed lesz mindig a türelem,
bármit
mondjak is, a szemed se rebbenjen,
el sem is
mosolyodj, ne nézz rám mérgesen!
(Körüljárja a királylányt,
ingerkedve énekel neki, próbálja megnevettetni.)
Kökindai három lány
Összeveszett a gatyán:
Kettő fogi a szárát.
Harmadik a madzagját.
Odaugrik az öreg,
Hogy az övé az ülep:
Ülepemet nem hagyom,
Benne van a vagyonom!
FAZEKASINAS:
El se
mosolyodott, lássunk valami mást,
folytassuk
csúfolva tovább az ugratást!
Mán én is megházasodtam,
Hej, be rendes asszonyt kaptam!
Sej-haj, dínom-dánom;
Míg élek is, bánom,
Hogy megházasodtam!
Mióta a házhoz vettem,
Pokolnak lakója lettem.
Sej-haj…
Feleségem olyan tiszta:
Egyszer mosdik hét hónapba.
Sej-haj…
Reggel felkel nyolc órakor,
Feje olyan, mint egy bokor.
Sej-haj…
A szemében két nagy csipa,
Olyan, mint egy tajtékpipa.
Sej-haj…
Orra olyan, mint egy ököl,
Beleférne három köböl.
Sej-haj…
Nagy bóbitát visz a fején,
Olyan, mint egy riska tehén.
Sej-haj…
(A királylány rezzenéstelen arccal
hallgatja.)
FAZEKASINAS:
A próbát
megálltad, van türelmed elég,
úgy látom,
nem leszel zsémbelő feleség.
Most pedig
mutasd meg, hogy van elég eszed,
fejtsd hát
meg, királylány, az én rejtvényemet:
„Erdőn megszülettem,
aztán megölettem,
halálom után én
éneklővé lettem.
Nevemet leírni
felettébb egyszerű,
nem kell hozzá más,
csupáncsak hat betű.”
MESÉLŐ:
Amint a
királylány a rejtvényt hallgatja,
felcsillan a
szeme, mosolyog az ajka:
KIRÁLYLÁNY
Megvan a
megfejtés! Hiszen ez egyszerű!
Amire
gondoltál, az biz’ a hegedű!
(előveszi a hegedűjét, és játszani
kezd rajta)
FAZEKASINAS:
Lányban én
nem láttam még ilyen okosat,
hej pedig,
királylány, hidd el, láttam sokat!
Kettőn
túljutottál, most jön a harmadik,
ennél több
próba már néked nem adatik.
Azt kérem,
adj olyan ajándékot nekem,
mi
megédesíti halálig életem,
ne vásárold
boltban, de ne is piacon,
add nekem,
de közben tiéd is maradjon!
MESÉLŐ:
A királylány
hallgat, haját igazgatja,
a legény
aggódik, hisz ő azt akarja:
a harmadik
talányt is fejtse meg végre,
s legyen
élte párja, édes felesége.
Nevet a
királylány, mert átlát a szitán,
a
fazekasinas titkolt aggodalmán.
KIRÁLYLÁNY:
Itt van,
amit kértél, neked adom kezem,
mostantól a
tiéd, s mégis marad nekem!
MESÉLŐ:
Hosszú
életemben annyi mindent láttam,
aranyra,
kincsekre sokszor rácsodáltam,
láttam
sok-sok ármányt, hétpróbás gazembert,
láttam
üveghegyet és végtelen tengert,
valóságos
mesét s mesés valóságot,
de most
olyat látok, mit senkise látott –
visszanyerte
szívem az elveszett reményt,
a királylány
nyert egy hatpróbás vőlegényt!
Három próbát
adott, és kapott cserébe
ugyanannyit
érte. Ugye, hogy megérte?
ÖREG KIRÁLY:
Fusson ezer
hírnök szerte az országba’
FAZEKASINAS:
… s legalább
ötven a Fazekas utcába!
Abban az
utcában mindig szól az ének,
vége-hossza
nincs ott a dalnak, zenének.
ÖREG KIRÁLY:
Hegyen-völgyön
vigadalom,
kezdődjék a
lakodalom!
Vendégem ma
mindenki,
nem maradjon
ki senki!
(Mindenki táncolni és énekelni kezd…
„Gyertek menjünk vendégségbe…” vagy valami mást, lakodalmast, vidámat, boldog
finálét.)
(A
meseopera alapjául szolgáló verses mesét a Fazekas Utcai Általános Iskola és
Alapfokú Művészeti Iskola felkérésére írtam. Az egyfelvonásos meseopera zenéjét
Siklósi Kristóf szerezte, és 2014-ben nagy sikerrel mutatták be az iskola
diákjai a Miskolci Nemzeti Színházban alma materük 50. éves jubileumán, ill.
szabadtéri előadás keretében az Operafesztiválon.
Az ATV
felvételén a 20. perctől kezdődően a szabadtéri előadás próbáiba, a youtube-on
a színházi közvetítésbe pillanthat be a néző.)
