Nulladik óra 

Egy héten kétszer nulladik óránk van.

Utálom a nulladik órát.

A nulladik órán

mindenki egy nagy nulla.

Annyit sem tudunk,

amennyit egyébként sem,

vagyis a tudásunk is egy nagy nulla.

A nulladik óránál

csak a nyolcadik óra rosszabb,

amit hulladik órának hívunk.

A nulladik órán mindenki nulla,

a hulladik órán mindenki hulla.

Akkorra már teljesen kikészülünk.

Nézzük az órát a tábla fölött,

a tekintetünkkel lökdössük

a percmutatót előre.

A negyvenötödik percben

már kómában vagyunk mind

– csak a kicsengetés hangjára

tér vissza belénk az élet.

(Megjelent a Falra hányt borsó c. kötetemben, 2014-ben, a Bíbor Kiadó gondozásában)