Kisded született

(Betlehemes játék)

F.Barocci: A Gyermek imádása

Szín: "Sötét" rét, ahol négy pásztor tanyázik. Egyikük botjára támaszkodva őrzi a nyájat, a másik ásít, a harmadik lepihent stb. A fény majd akkor jelenik meg, amikor  –  a csillagot kezében tartva – "beröpül" az angyal. Megjelenésekor halk karácsonyi zene szól(hat). A szereplők további mozgását (a pásztorok megriadása stb.) nem jelzem külön, hiszen a szövegből jól kikövetkeztethető.

Mesélő:
Régen történt, nagyon régen,
távol tőlünk, más vidéken:
néhány pásztor nyájat őrzött
kinn a sötét éji réten,
mikor egyszer nagy fényesség
ragyogta be azt az estét,
s angyal szállt alá a rétre.
Nézték a pásztorok félve:
megrettenve, megigézve,
és az angyal akkor így szólt:

Angyal:
Ne féljetek, emberek!
Nagy örömöt hirdetek,
mert kisgyermek született
Betlehemben.
Ő az, akit vártatok,
kit mindenki áhított.
Békét oszt közöttetek,
s a világ királya lesz:
Jézus a neve.

Első pásztor:

Álmodom-e, vagy valóság?
Éjszaka van világosság?

Második pásztor:
Angyal hozott üzenetet:
én bizony fölkerekedek,
megkeresem Betlehemet,
Betlehemben a kisdedet.

Harmadik pásztor:
Várj meg, én is veled megyek!

Negyedik pásztor:
Engem itt ne hagyjatok,
én is kíváncsi vagyok!

Első pásztor:
Üres kézzel nem mehetünk,
illik – ajándékot vigyünk.

Mesélő:
A pásztorok elsiettek,
megkeresni a kisdedet.
Eközben napkelet felől
három király – Gáspár elöl,
aztán Menyhért s Boldizsár
ajándékkal indul már.

Gáspár, Menyhért, Boldizsár:
Gáspár, Menyhért, Boldizsár
valamilyen jelre vár.
Merre menjünk, hol keressük?
A helyet el ne tévesszük!
Megtaláljuk, megcsodáljuk,
térdre borulva imádjuk.

(Megjelenik az angyal, kezében magasra emelve a csillagot.)

Menyhért:
Csillag ragyog égi réten,
az legyen az én vezérem.
Hol a csillag majd megáll,
szívem nyugalmat talál.

Gáspár, Menyhért, Boldizsár:
Hol a csillag majd megáll,
szívünk nyugalmat talál.

(A szín most vált át Betlehemre.)

Mesélő:
Betlehemi istállóban
szalmán fekszik ágy helyett,
s szendereg egy kisgyerek.
Pólyájával betakarja,
énekével elringatja
édesanyja: Mária.

Mária:
Szememen a könny a fátyol,
kicsi fiam, biztos fázol,
nincsen bölcsőd, csak egy jászol,
szememen a könny a fátyol.

Mesélő:
És a jámbor állatok
szépen körbeállnak ott.
Szelíd szemű tehenek
lehelnek rá meleget,
néma juhok nézegetik,
párájukkal melengetik.

Ám hirtelen kopogtatnak:
a királyok már itt vannak.

Gáspár:
Messzi napkeletről jöttünk,
fényes csillagot követtünk.
Fényes csillag azt mutatta,
megszülettél, kis Jézuska!

Gáspár, Menyhért, Boldizsár:
Gáspár, Menyhért, Boldizsár,
látod, ím, előtted áll.
Fejet hajtunk, letérdelünk,
kicsi Jézus, ünnepelünk.

Boldizsár:
Fogadd el az ajándékunk,
benne van a jó szándékunk!
Hoztunk aranyat, tömjént, mirhát,
kérve kérünk, hogy ne sírj hát!

Mesélő:
Kicsi szemét föl is nyitja,
mosolyog már a Jézuska.
Most valaki halkan kopog:
megérkeztek a pásztorok.

Első pásztor:
Adjon Isten szép jó estét!
Köszöntjük a kisdedecskét!

Második pásztor:
Épp vigyáztunk a nyájunkra,
angyal jelent meg számunkra.
Azt mondta: világra jöttél,
hogy minden embert szeressél.

Harmadik pásztor:
Mi már oly régóta várunk,
beleőszült a szakállunk.

Első és negyedik pásztor:
Úgy örülünk, úgy örülünk,
mindjárt táncra is perdülünk!

Második pásztor:
Pszt! Most ne bolondozzatok,
hátha éppen aludni fog...

Harmadik pásztor:
Jaj, én úgy örülök neked,
két szememből a víz pereg.
Ha egy kisded megszületik,
öregember már könnyezik,
sír a szeme, úgy örül,
hogy már nem lesz egyedül.

Első pásztor:
Annyit mondok én tinéktek,
minden kisded nagy ígéret.

Második pásztor:
Fejünket mi is meghajtjuk,
s ajándékunkat átadjuk:
hoztunk sajtot, vajat, tejet,
s örömünket hoztuk neked.

Mesélő:
A jászolt mind körbeveszik,
kis Jézuskát ünnepelik.
Csillag ragyog égi réten,
s a jászolban fekszik szépen
rongypólyába betakarva
az újszülött kis Jézuska.
Édesanyja elringatja,
énekével altatgatja.
Fejet hajtanak a bölcsek,
és elmennek, ahogy jöttek.
Elbúcsúznak a pásztorok,
elpihennek az állatok.
Üres szalmán a jászolba'
rongypólyával betakarva
álmodik a kis Jézuska.

Ezt a betlehemes játékot évtizedekkel ezelőtt a Dörmögő Dömötör pályázatára írtam, és I. díjat értem el vele. Azóta sok helyen megjelent (az Apáczai Kiadó alsó tagozatos tankönyveiben, a Jeles napok c. antológiában – Múzsák Közművelődési Kiadó 1991. –, a Dörmögő Dömötörben); és számtalan helyen (óvodákban, iskolákban, templomokban, televízióban) előadták a vajdasági Nagybecskerektől Székesfehérvárig.