ANCSA NAPLÓJÁBÓL

MESÉLJ RÓLAM!

Mesélj, anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam?
És tehozzád hogyan szóltam,
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad, mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?

Mesélj rólam!

Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél,
meleg tejeddel etettél,
akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem?
Úgy neveztél: kicsi lelkem?

És amikor még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány leszek?
Mesélj, anya,

Mesélj rólam!

Milyen lettem,
amikor már megszülettem?
Sokat sírtam
vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?

Ha én nem én lettem volna,
akkor is szerettél volna?

MAGADRÓL IS MESÉLJ, ANYA!

Mesélj magadról is, anya!

Mondd el,

milyen volt,

amikor egészen kicsi voltál!

A legelején kezd,

és ne felejtsél ki semmit,

a fakanálbabát

és a papírhajót sem!

Meséld el a szánkót,

ami felborult veled,

és a kiskutyát is,

aki hazáig követett,

és ahogy a patakba

úszni tetted a köveket,

azt is mondd el,

hogy azt hitted,

a csempék mögött manók laknak,

és mutasd meg újra,

kérlek,

hogy meddig értél magadnak!