2015. május 3., vasárnap

EGY KAMASZ NAPLÓJÁBÓL

ANYA


Anya olykor sírva fakad egy filmen,
egy könyvön,
egy versen,
egy dalon,
egy semmiségen.
Miért érzem úgy,
hogy a saját életét siratja?


***


TALÁNY

Anya hol barátnő,
hol meg kapitány.
Nem tudok kiigazodni rajta.


***


ANYA

Anya szomorú.
Ilyenkor nem szólal meg,
mintha lebeszélte volna
az egyenlegét,
és most várja,
hogy feltöltsék.


***


PÁRBESZÉD

„Anyu,
emlékszel még
milyen voltál hetedikes korodban?
Te minden lányt
bírtál az osztályban?”

„Jaj, dehogy!
Krisztát kifejezetten utáltam.”
„Miért, milyen volt?”
„Tökéletes.
Karcsú.
Csinos.
Szép, sőt gyönyörű
és okos.
A legutolsó divat szerint öltözködött.
Én meg a nővéremtől örökölt
ruhákban jártam,
és ronda voltam.”

„Az kizárt dolog, anya!
Te nem lehettél ronda!
Mindenki azt mondja,
tökre úgy nézek ki,
mint te,
és én szép vagyok!”


***


FÉL HATTÓL

Fél hattól ne zavard anyát,
a mobilját kikapcsolja,
leveszi a kaputelefont.
Nézi a sorozatot,
az ötödik évadból
a százhatvanharmadik folytatást
teljes figyelemmel.

Ilyenkor
aláírja az ellenőrződben a beírást
és az egyeseket
úgy, hogy közben
le sem veszi a szemét
a képernyőről.









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése