2014. január 31., péntek

Matyi meg a liba…
Hangjáték vitéz főhadnagy Fazekas Mihály után szabadon 


I. JELENET
Falusi kultúrház előterében. (Zaj, sokan vannak.)

Matyi: Manyi, mit keresel itt? Mondtam, hogy ne gyere velem! Az volt a falragaszon, hogy férfiakat várnak!
Manyi  (ironikusan): Akkor te mit keresel itt, Matyi?!
Matyi:  Maradj csöndben! Úgyse jöhetsz be, mert csak egy személyre tudok befizetni!
Manyi: Befizetni?! Nagy ég, Matyi! Te elhoztad a mama spórolt pénzét a lepedők alól?! Megismerem a rózsaszín borítékot! Mit fog szólni a mama?!
Matyi: Mire észreveszi, a tízszeresét teszem vissza! Mars haza, Manyi! Csak az mehet be, aki kifizette az ötvenezret!
Manyi:  Öt-ven-ez-ret?! Matyi, neked elment az eszed! Bemegyek én ingyen, ne aggódj! Még jó, hogy ilyen kicsi vagyok! Vegyél a hátadra, aztán terítsd rám a dzsekidet! Lépkedj meggörnyedve, mintha púp lennék a hátadon!
Matyi: Hát az is vagy, Manyi! (Fölveszi Manyit a hátára, bejutnak észrevétlenül) Na, szerencsésen bejutottunk. Most már lemászhatsz! Látod azt az urat?! Ő fogja elárulni nekünk a gazdagság titkát! Nézd, milyen finom szabású a ruhája! És milyen vastag aranylánc lóg a nyakában, mennyi gyűrű van rajta!
Manyi: A hasa meg akkora mint egy hordó!
Matyi: Hát aztán?! Mi van abban?!
Manyi: ...legalább egy fél disznó!
Döbrögi:  Jó napot, uraim! Köszöntöm önöket abból az alkalomból, hogy meghozták életük legjobb döntését ma, amikor eldöntötték, hogy részt vesznek gyorstalpaló meggazdagodási tanfolyamunkon! Jegyezzék meg: a gazdagsághoz elsősorban ész kell!
Manyi: Na Matyi, akkor te szegény maradsz!
Döbrögi: Engedjék meg, hogy bemutatkozzam: Döbrögi Jónás vagyok, a Döbrögi & Döbrögi Kft. elnök-vezérigazgatója, a Panama Kft. társtulajdonosa, a Sikkesen-Sikeresen Bt. beltagja... De most nem rólam, Önökről van szó. Most Önök miatt vagyok itt, hogy megosszam a titkot: hogyan lehetnek Önök is ilyen gazdagok, mint én.
Manyi: Ez csak rizsa… Mikor mondja már a lényeget?
Döbrögi: …fantomcéget alapítanak, és az áfát visszaigénylik… Kft-t hoznak létre, amely csak a vagyona erejéig felel a követelésekért… Munkaerőt próbaidőre felvenni… három hónapra… addig nincs fizetés… aztán ki tehet róla, hogy nem felelnek meg (nevet)… vagy felvenni: tébét nem fizetni, feketén megegyezni… a szó elszáll… nem fizetni… húzni, halogatni…
Manyi: Matyi… hallod ezt? Hisz ez egy gazember! A mamával szakasztott ezt tették a varrodában!
Döbrögi: És vigyázzanak ám, ne minden céget a saját nevükön alapítsanak!
1. résztvevő: Céget alapítani? Miből? Egy árva kanyink sincs!
2. résztvevő: Ezért a jótanácsért fizettünk ennyi pénzt?
Döbrögi: Én például a közelmúltban akasztottam néhány tízmilliócskát egy kis varrodában… nem az én nevemen volt persze, hanem egyik emberemén… most felszámolás alatt van…hehe…
Matyi: Csak nem az Ispán & Tsa?!
Döbrögi: De bizony, fiatalember! Látom, maga már kezdi kapisgálni!
Manyi: Hallod, Matyi?! A hájas gazember! Ez csapta be a mamát!
Matyi: Döbrögi úr! Kérdezném tisztelettel, hogy a varroda dolgozóit mikor fizeti ki?
Döbrögi: (nevet) Sohanapján! A Kft. csődöt jelentett, a pénzt már kivettük belőle…
Matyi (fortyogó dühvel): És ezt büntetlenül meg lehet úszni?!
Döbrögi: Lehet, hogy Ispán Pista barátocskámat egy kicsit megszorongatják… de a legjobb ügyvédek dolgoznak nekem… A kellemetlenségért meg majd kárpótolom.
1. résztvevő:  Micsoda aljasság! Van még ilyen nagy ötlete az úrnak?!
2. részvevő: Ezért dobtunk ki ennyi pénzt?
Döbrögi: A legfergetegesebb ötletem…. Hahaha… azok maguk, barátocskáim! Vannak vagy kétszázan… 50 ezer per kop… az annyi mint 10 millió…
Matyi: Add vissza a pénzemet, te gazember!
Döbrögi: A pénzedet?! A papíron, amit belépéskor aláírtatok, ott áll barátocskám, hogy az ötvenezret adományként fizette be minden résztvevő… Tanulj meg olvasni, és ne gazemberezz engem, mert kidobatlak!
Matyi: Te csaló!
Döbrögi:  Dobjátok ki ezt a hőzöngő alakot! De előbb adjatok neki! (A kidobóemberek dulakodnak Matyival.)
Manyi:  Ne bántsa a bátyámat! Hát maguk meg csak állnak itt, nem csinálnak semmit?! Akkor majd én, kikaparom a szemét a gazembernek!
Döbrögi: (torkaszakadtából nevet) Nézzék már ezt a libát! Hogy gágog!
Matyi:  Ne merd libának nevezni a húgomat! Megállj, te gazember! Kidobsz innen, megveretsz a gorilláiddal?! Kicsalod a pénzemet? Reszkess, Döbrögi, mert háromszorosan fizetem vissza! Matyi mondja ezt neked…
Manyi: …és Manyi…
Döbrögi (nevet): Matyi és… a liba! Ez jó! Ezt megjegyzem! (hahotázik)

         


II. JELENET
 (Néhány hónap múlva. Egy bérelt szobában.)

Manyi: Matyi! Már hónapok óta éjjel-nappal követjük ezt a csalót, és sehol semmi…
Matyi:  Én férfi vagyok, Manyi, és egy férfi ki tudja várni az alkalmas pillanatot…
Manyi:  Hát legyél nő, Matyikám, akkor nem kell annyit várni!
Matyi:  Elment az eszed?
Manyi:  Éppen hogy most jött meg! Ennek a Döbröginek csorog a nyála a nőkért! Ha nőnek öltözöl, könnyen a közelébe férkőzöl, és akkor…
Matyi:  Nagy ötlet! Gyerünk női ruhát, piperét, parókát vásárolni, aztán borotváld le a lábamat, a mellkasomat, a karomat! És jó nagy didiket tömjél nekem, Manyi! Ha már lúd, legyen kövér!
Manyi:  Ne emlegess ludat, mert megpukkadok, ha arra gondolok, hogy libának nevezett engem az az öntelt gazember! Jó a sminkem?
Matyi:  Te is jönni akarsz velem?!
Manyi: Nemcsak akarok, hanem megyek is! Libának nevezett! Ezért megfizet! Há-rom-szor!




III. JELENET
                                   (Éjszakai bár. Döbrögi Ispán Pistával mulat.)

Matyi:  Adna egy kis tüzet, fiatalúr? Úgy látom, magának van bőségesen!
Döbrögi: Egy ilyen csinos hölgyike láttán csoda az, hogy felgerjed a tüzem? (Tüzet ad.) Tiszteljen meg a társaságával, szépségem! A barátom már úgyis menni készül!
Ispán Pista:  Igen, igen… Már megyek is…
Matyi:  Szívesen eltöltök egy éjszakát egy igazi férfi társaságában, mucuskám, de az a helyzet, hogy nem vagyok egyedül. Velem van a kis barátnőm is: Manyika… az a kis hamvas ott, az asztalnál…
Döbrögi: …Az a helyes kis pipi?
Matyi:  (félre) Nem pipi, liba…
Döbrögi: …Mit mondasz, cukorfalat?
Matyi:  …Csak azt mondtam, mucuskám, hogy jól elszórakoztatunk téged… A barátnőm még fiatalkorú… és garantáltan szűz… Tehát felárral…
Döbrögi: Pénz nem számít… Szólj a kis hamvasnak, aztán mehetünk is…
Matyi:  Manyika, gyere, szobára megyünk! (Döbrögihez) A pénzt persze előre kérjük, mucuskám! Húsz rugó...
Manyi:  …nekem negyven… mert én kiskorú vagyok…
Matyi:  (félre) Tényleg nem liba ez a Manyi!




IV. JELENET
(Döbrögi szobájában)

Döbrögi:  (nevet) Jahajajaj… hát ez meg milyen figura? Kikötözöl az ágyhoz, te kis bestia?
Manyi: …Feledhetetlen lesz, amit átélsz, mucuskám! Ketten fogunk kényeztetni egyszerre!
Döbrögi: …Már alig várom! Kezdhetitek!
Matyi: Egy pillanat, és máris… csak előbb leveszem a tangámat, és a szádba tömöm… Imádni fogom, ahogyan nyögdécselsz, mucuskám! (Leveszi és a szájába tömi) Most pedig jól nézd meg, mi van a tanga alatt! Látod-e?! Nem vagyok én nő, hanem Matyi! Sőt: Mátyás! Ez a liba meg itt a húgom! Gyere, Manyi, lássuk el a baját! (Nekiesnek mindketten. Döbrögi betömött szájjal nyög)




         V. JELENET
(Döbrögi szobájában)

Döbrögi: (tükörben nézegeti magát) Hogy nézek ki, te jó ég! Így nem mehetek a partyra! Nincs az a smink, ami ezt eltakarná… És hogy sajog minden tagom!
Ispán Pista:  (belép) Jónás, meg vagyunk mentve! El fogsz jönni a partira!
Döbrögi: Így?! Nem látod, hogy nézek ki? Mint egy hulla!
Ispán Pista:  Mindjárt másképp fogsz kinézni! A magam szemével láttam, amint az imént a hallban egy természetgyógyász a csodakencéjével kék-zöld foltokat tüntetett el egy szempillantás alatt valami nőről, akit megvert a férje…
Döbrögi: Csodakence? Hát rajtam már csak az segít! Azonnal hozd ide azt a izét!
Ispán Pista:  Van nekem eszem, Jónás! Már itt is van! (kiszól) Jöjjön, doktor!
Matyi (Manyival együtt be): Nem értem, miért rángatni fel engem expressz, ha ajtó előtt váratni… Én lenni átutazóban Moszkva Nyújork… betérni ide szálloda, inni kaffe, mikor…
Manyi: Ez az én szerencsém, hogy ide tért be a doktor úr!
Döbrögi: Maga az a híres csodadoktor?
Matyi: Én lenni természetgyógyász, doktor Mat-Yi… jing-jang, akupunktúra, akupresszúra …reflexzóna…kiropraktika…magnetizmus… menni Nyújork tartani konferensz… egész világ naturdoktorainak… Indulni nekemnek máris… repülőgép van lenni felszáll… csak megsajnálni szerencsétlen madam…
Manyi: Kékre-zöldre vert a párom! Csak azért, mert félreléptem!
Matyi: Én vanni gyógyító, kék-zöld-folt-volt-nincs… gyógyítani rossz lépés… kibicsaklott boka… az úrnak is van lenni ilyen baj?  Jaj látom már, szeme alatt vanni kék, zöld, lila…
Döbrögi: Vanni a szemem alatt, a karomon, a fülem mögött vanni púp…
Manyi:  Meg vaj…
Döbrögi: Mit mond?
Matyi:  Hogy vanni baj füle mögött… de en nem erni ra gyogyitas… menni Nyújork konferensz…
Döbrögi: Ne menjen sehová, doktor Mat-Yi! Én kifizetni… kifizetem a honoráriumát… forintban, dollárban vagy euróban, ahogy óhajtja…
Matyi:  Pontosítani: forintban, dollárban és euróban… ez a jó naturalis szívem… ha kifizeti nekem késés… akkor gyógyítani tégedmagát…
Döbrögi: Mindent… mindent kifizetek… Itt van, tegye el…
Matyi:  Tenk jú… merszi möszjő… Várni még kicsit, szegény madamnak lenni kék folt még itt-ott, eltüntetni, aztán jönni a möszjő… Na mutassa, karját!
Manyi (kinyújtja): Latni möszjő? Én bekenni csodakence … neve van: Illaberek… es folt maris nem vanni…
Döbrögi: Azannyát! Eltűnt!
Manyi (félre): Hm… egy kis festék… meg egy kis benedvesített vattakorong…
Döbrögi: Szabadalmaztatta már ezt a csodakencét?
Matyi: …Most lenni tárgyalásban konszern…
Döbrögi: Semmi tárgyalás! Megveszem én! Pista, indulj a bankba! (Ispán Pista elmegy.) Ami készpénz van nálam, azt mind odaadom… pár százezernél sose tartok többet magamnál… Fő az óvatosság!
Matyi:  Jól mondani a möszjőnek… Manapság lenni muszáj óvatosnak… vanni annyi csaló… annyi szélső hámos … igy mondani magyar, ugye?  Én venni kezelésbe venni a möszjőt, forduljon hasra, kérem!
Döbrögi: …hasra? De hát nem hátul van a szemem… Bár az ülepemen is van folt, mitagadás…
Matyi:  Mindjárt foglalkozni üleppel is… Szem alatt folt gyógyulni jobban, ha véráramlás lenni fordított… végtagokat kicsit elszorítani… gyorsabb gyógyulni így… Madam, megkérni magát segitség,ülni möszjő lábára, kezét megkötni erösen… Jo lesz...De nem vagyok én doktor…
Döbrögi: Nem-e? Hát akkor kicsoda?! Jaj nekem! Csak nem?!
Matyi: Matyi vagyok…
Manyi: …én meg a liba! (Elverik Döbrögit.)




VI. JELENET
(A bérelt szobában)

Manyi:  Hallgasd csak, Matyi ezt a hirdetést! (felolvassa) „Személyi testőröket magas fizetség ellenében felveszek. Döbrögi Jónás elnökvezérigazgató” Hát akkor jelentkezzünk, Matyikám!
Matyi: Mi ez a többes szám?! Tán férfinak akarsz öltözni?!
Manyi:  Ha te beváltál nőnek, én is beválok férfinak! Jó kis páros leszünk: te a kibadizott óriás, meg én a fürge kis gyík…
Matyi: …fürge kis liba
Manyi:  Ha még egyszer lelibázol, hát összekarmolom a képedet, jobban, mint a Döbrögiét!




VII. JELENET
(Döbrögi szobájában)

Döbrögi: Pistám, tölts egy viszkit! Van még jelentkező?
Ispán Pista: Még van kettő… egy tagbaszakadt meg egy nyüzüge.
Döbrögi:  Hívd be a tagbaszakadtat!
Ispán Pista (kiszól): Az óriás bejöhet!
Matyi: (Manyival együtt bejön): A társam nélkül nem vállalok munkát!
Döbrögi: Maga megjárja… de ez a másik… kicsi is, sovány is…
Manyi:  …viszont megvan a magamhoz való eszem! A társam az erő, én meg az ész…
Matyi: …Te beképzelt liba!
Döbrögi  (ijedten): Liba?!Valaki libát emlegetett?!
Manyi:  Dehogy libát, dehogy libát! Hibát… azt mondta a társam, hogy mi még nem követtünk el hibát! Pedig voltunk már testőrök igazi filmsztár mellett is!
Matyi: Igazi maffiózót is védtünk ám! Egy keresztapát Olaszban! Mert onnan jöttünk éppen… Akarja látni a referenciáinkat az úr?! De azt csak a megbízónknak mutatjuk meg! A maffiózó neve ugyanis nem publikus… Melyikük a megbízó?
Döbrögi: Én vagyok! Pistám, te menj le az étterembe, nézd meg, ott vagyok-e! (Ispán Pista el)
Matyi: Mellettünk biztonságban érezheti magát!
Manyi:  Minket ugyanis úgy képeztek ki Olaszban, hogy váltott szemekkel is tudunk aludni… hol az egyik szemünket csukjuk be, hol a másikat… Így ni... (mutatja)
Matyi: …viszont kérnénk némi előleget… mondjuk ötvenezret…
Manyi:   …fejenként
Döbrögi:  Rendben.
Matyi: . Mutatom is a referenciát… De üljön le az úr, mert ha meglátja, úgyis le kell ülnie…
Manyi:  Én meg ideállok a háta mögé… hogy el ne ájuljon… és fogom a csuklóját, hogy a pulzusát…
Matyi: ...Látod ezt a kis botocskát, Döbrögikém! Hát ez a referenciánk! Karmold, Manyi, ahol éred!
Döbrögi (kétségbeesetten: Mi ez?!
Matyi: Ez bizony a harmadik fizetség, te csaló Döbrögi! Nem vagyok én testőr, hanem Matyi vagyok…
Döbrögi: Jaj nekem, a Matyi!
Manyi:  …meg a liba!
Döbrögi: Jaj nekem, a liba! Jaj, ne! Inkább odaadom az összes pénzemet!
Matyi: Oda bizony! Mindenkinek, akit becsaptál!
Döbrögi: …mindenkinek…
Manyi:  …kamatostul…
Döbrögi: …kamatostul, esküszöm…
Matyi: …Gondoskodunk róla, hogy úgy legyen… Ezt megígéri Matyi…
Manyi:  ….meg a liba! (Döbrögihez) Hát liba vagyok én?!
Döbrögi: Nem, kezitcsókolom! Én vagyok a szamár!
Manyi:  Na, látod Matyi! Legalább egyszer az életében igazat mondott!


VÉGE



(Megjelent a Szabad Földben 2005-ben, valamint a Spanyolnátha 2007 tavaszi számában)


Verseimet, írásaimat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védi, így azok előzetes engedélyem nélkül nem vehetők át, nem terjeszthetők semmilyen (sem nyomtatott, sem digitális) formában. 
A törvény teljes szövege itt található: 
http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99900076.TV     
Reggelre csak fél zoknit találok 

Esténként a sötétben megjelenik
a nagy Zoknifaló,
és a zoknijaim sajnos
eléje másznak,
reggel azért nem találom sehol
a fél zoknimat.
Persze az is lehet,
hogy az ágyneműtartó mögött
reszketnek
a nagy Zoknifalótól.

A legjobb, ha az embernek
valamennyi zoknija
egyforma színű.


(Megjelent a Móra Könyvkiadó gondozásában 1988-ben napvilágot látott Kaláka zenéskönyvben - Az én szivemben boldogok a tárgyak címmel -, a Csókolom, jól megnőttem c. kötetemben, a Kaláka  Hol a nadrágom? c. CD-jén, DVD-jén stb. - http://www.folio.hu/fc/lapok/053000/f150537081.html, a Gyermek Színházi Portálon - http://www.gyerekszinhaz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2201:verses-oeroeknaptar&catid=38:front&Itemid=6#21 stb.)


Verseimet, írásaimat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védi, így azok előzetes engedélyem nélkül nem vehetők át, nem terjeszthetők semmilyen (sem nyomtatott, sem digitális) formában. 
A törvény teljes szövege itt található: 
http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99900076.TV    
Folytatásom

Eleven seb a testem
nélküled,
mint a kettéhasadt fáké.
Egy gondolat kettészakadt fele vagyunk,
az idő előtti és időn túli
bolyongás elveszett, alaktalan,
kettévált tudata.
Szó voltunk hang nélkül,
vagy hang, amelynek nincs szava.

Fogd meg a kezemet,
tenyeredbe futnak az enyémből
az erek.


(Megjelent a Három hangon c. kötetben 1986-ban)

2014. január 30., csütörtök

Lúdas Matyi
Modern mese hexameterekben

Mottó: …Van ott haza még, ahol értik e hexametert is!
                                       (Radnóti után szabadon, bizakodva)


Nemrég egy faluban, Szatmárban-e vagy Zala táján,
rokkantnyugdíjból élt egy özvegy öregasszony.
Egy fia volt, ki járogatott az iskola mellé,
bár oda is csak néha bizony, mert még tohonyább volt,
mint képzelné bárki a balgát, s nem szeretett dol-
gozni a lusta betyárja! Diszkókban mulatott, és
játékgépen verte el anyja kevés, pici pénzét,
mit az kis libafarmján tollakkal keresett meg.
Telt-múlt így az idő, már hajdani társai munkás
életet éltek, volt ki tanult, más házasodott tán.
Mátyás, mert neve ez volt, nem irigyelte meg őket.
Egy nap azonban, lesve a városi plázacicákat,
újságcikken akadt meg álmoskék szeme: íme,
hirdeti benne magát egy gazdag külhoni fickó,
régi magyar, hazatért, s munkát kínál a magyarnak:
Jó jövedelmet, könnyű, szép pénzt, nagy JUESZÉJ-ben,
Megkeres két millát egy hónapi munka alatt is!”
Érdeklődni ki nem rest, menjen el egy budapesti
mítingre, s majd ott bővebben hallja, amit kell.
Feltámadt Matyiban a kiváncsi kisördög azonnal,
És bökdöste a szívét: dúsgazdag, ha lehetne,
új Toyotával húzna az utcán, bámulatára
minden csórónak, aki eddig őt le se toyta,
– így mondják faluszerte a népnyelv ízes alakján…
(Pardon a nyers, keresetlen szóért, én falun éltem
éveket, és így a nép szava szent nekem, még ha a „tojta”
sérti a vájtfülü városi ízlést, és idegennek
tűnhet.) Míg busza vitte Matyit jó otthona, anyja
háza felé, addig száz meg száz terv születőben…
Csakhogy az úthoz bíz’ az kell, ami háboruhoz[1]: pénz,
pénz és újból csak pénz! Anyját kérleli Mátyás:
Számoljon fel mindent; adja a kis libafarmot
olcsón, csak vigye bárki, nem kell több libatoll, meg-
tollasodik ő, csak Pesten okosítsa ki már a
jó magyar ember, bölcs hazatérő, nagy JUESZÉJ-ből.
Jó özvegy sápítozik egyre, s rossz fia anyját
tán csak azért nem hordja le, merthogy az bizony ő maga!
Ám ludait már kótyavetyéli is egy idegennek,
árát dugja fiának, átkozván a napot, mely
Pestre bolondít ily gyereket. Mátyás, ki a pénzt zse-
bébe bedugta, elindul a fővárosba, de menten.
Ottan a Hilton Szálló halljában gyülekeztek
mind, dollárra sovárgó[2], munkátlan egyedek szép
számmal, s bámulják szájtátva a nábobi pompát…
Sürgő-forgó pincérek hada hordja a tálcát –
s megjelenik, lám, külföldre szakadt hazafink is!
Öltönye drága, az inge Tommy Hilfiger, a cipője
Szkécsörsz[3], órájában drágakövek diszelegnek,
nyakkendője selyem, haja festett, ráncai töltve
tán szilikonnal. Káprázik szeme mindnek, ahogy hall-
gatja a misztert, látja a dollárezreket gyűlni.
Egy-két év kell, s ők is pont ily gazdagon élnek…
Mondja a miszter: „jesz”, és úgy töri szép anyanyelvét,
hgy Mátyás füle sír bele! Ígér:„lóve lesz, embe-
rek, mindnek, ki akarja, de nem erőszak a disznó!”
Frakkos pincér hozza a pezsgőt, buggyan a habja.
Nyomja a sódert, marketingel az ürge csak egyre,
szédül Mátyás, annyi manit hall, s már zsebe érzi…
Azt, ki felírja nevét, és rögtön megfizet ennek
pár tízezret, máris előjegyzésbe veszi, és
zöldkártyát, mindent intéz gyorsan – „a lé
meg dől ám úgy, mint Jerikó fala harsonahangra”
–, ígérget, s ki ne hinne egy ily fess, jól szituált és
Ámerikába szakadt magyar úrnak! Mind kezet ad hát,
mondja nevét, és adja a pénzt rózsás örömök közt
jó doktor Döbröghy úrnak sietősen azért is,
merthogy záros a létszám… és mind úgy könyörög, kér,
pénzét, hogy vegye még el a jó doktor, neve felje-
gyeztessék, hisz az, ki szerencsés, hónapokig lesz
nagy JUESZÉJ-ben: lájtos a munka, de ömlik a lóvé!
Mátyásunk az utolsó rongyig mind odaadja az
úrnak anyja libáinak árát, és paroláznak.
Egyszer a miszter eltűnik (Petőfi a ködben
tűnt el így – ezt tartja a szólás). Oszladozik a
jónép, kik faluhelyről jöttek a munka után, csak
Mátyás álmodozik a fotelban… Meghajol ám e-
lőtte a pincér, számla kezében: „…a miszter üzente
volt: az utolsó vendég állja a  cehet egészen!”
Gondolhatják azt, hogy Mátyás lába a földet
érni se tudta, az őrző-védő jó kidobók úgy
ellátták a baját, két ép foga bánta az estét…
Éjszaka aztán fogdalakó lett, tépte haját, s szólt:
Megfogadom, hogy háromszor verem át a bitangot,
s börtöncellalakó lesz a híres hiltoni vendég!”

Telt és múlt az idő, Matyi Pesten maradt egyedül, és
alkalmanként munkát vállalt: söprögetett, mint
utcai munkás. Csíkos mellényét, aki látta,
nem gondolta, mi forr szive és esze katlana   mélyén.
Pénzt gyűjtött, és leste a misztert, taxival járt az,
nagylábon élt, szórta a pénzt dögivel, ahogy illik
ámerikás gazdag úrhoz, aki szállodabérlő.
Mátyás végül a tervét váltja valóra: ruhát vesz,
szép elegánsat, mely illő felsőbb körü[4] úrnak;
nyelveket is tud, már el nem adnák sehol őt, hisz
tanfolyamot járt: németet, francia szót tud a szája,
angolul is nyög egy kicsikét. Manikűrözi körmét,
vásárol néhány tündöklő drágaköves ék-
szert, és jól kilesve a misztert: tér be a kávé-
zóba, hol az feketéjét inni beült. Matyi szom-
széd asztalnál új telefonján zagyva szavakat
használván hadovál: ól rájt, vui, bomba a biznisz,
cséndzs, mani kell, sürgősen, mert megigérte a hapsi,
hogy egyben elad órát, gyűrűt, és egyebet… Tán
csente a fószer, de mit számít az, a pénz szaga oly jó!
Ám Matyi közben félszemmel figyel ám: lesi a misz-
tert, aki krákog, és köhörészik, hogy Matyi vegye
észre! Odamegy hozzá, meghajol, és kezet adva
mondja nevét: „Én doktor Döbröghy Béla vagyok, vé-
letlen hallani én azt, mit ön telefón mond...”
„Parlévú franszé?”–  bámuldoz méla szemekkel
Mátyás, majd: „Dojcs nikt? Du ju szpík angol? Ja, kicsikét!”
Marlboro gyullad a kézben, és bemutatja az ékszert,
Ebből lenne csomó: maniját fektette be tőzsde-
ügynöke, és most nincs készpénze, pedig tuti biznisz!
Döbröghy kontanklencse mögül villámlo szemekkel
hívja szobába a balfék Lhúdfayt: mert e nevet ta-
lálja magának hirtelen a mi Matyink, aki megy már
lifttel utazva a nyolcadikig, hol nyélbeütik a
boltot: másnap hozza az ékszert, s Döbröghy pénzt ad.
Otthagy drágaköves gyűrűt lezserül, laza módon,
mondván: van még ebből, másnap hozza a többit.
Döbröghy szakértőhöz fut menten, aki mondja:
„Bíz’ igazi, brr! Sokat  érő kincs!” – s szól: megveszi tripla
áron, amit hoz a miszter. Másnap jó Matyi zsebét
tömte a talmi kövekkel: sok üvegékszere volt, hisz
régtől gyűjti a sok vacakot. Új diplomatatás-
kájának számzárát nyitja, a pénzt veszi el, és
hagyja a táskát, távozik ő elegánsan… A portán
ír egy cédulafélét: „Átvertél te zsivány, én
ígértem: háromszor visszaadom a csalást még!!
Íme az első! Majd jön a többi!...”  – Ne higgye: megússza!
Jajgat doktor Döbröghy, ám már hasztalan minden,
hisz nem szólhat a rendőrségnek: mert kiderülne
csalt a csaló, szélhámos jómaga! Verte fejét már,
bánta a pénzt… De ahogy telt-múlt az idő, feledé Má-
tyást, kicsi  gondja se véle. Ha tudná, hogy Matyi fejé-
ben új terv születik, nem lenne nyugodt, de a balga
nem sejt semmit! Jó Matyi „érik”[5], majd egyetem kö-
vetkezvén, jogi doktor úr lesz, ám szeme ott van
Döbröghy ügyletein, mert szép számmal sorakoznak
új becsapottak, a miszter csalfa, gaz ötlete nem fogy,
más zsírján hízik, s dúskál. Becsületre nem adva,
ezrekkel csap be ostoba ezreket, s éli világát,
szórja a pénzt, mint részeg a szitkot az utca kövének,
és a pohárnak, melyből kettőt lát, de csak egy van…
Mátyás nem jut eszébe, mikor egy nap bemutatják,
mint hírhedt ügyvéddoktort, a paragrafusok nagy
értőjét, ki az itthoni csűrést és csavarást úgy
ismeri, senki se tán így; és hogy mennyi kenőpénz
és hova kell: dézsmát ne fizessen a polgár! (Úgy ért
Áfa-csaláshoz, mintha az anyja hasában a jogsza-
bályok táplálták volna, brr!, köldökzsinegéből!)
Hírét fortélyos Matyi egymaga költi ravaszdin,
megfelelő helyeken pergetve a szót: meg a suskát
költve bolondul, s hívei lettek számtalanul így.
Főleg a külföldről jött bizniszügyek embereit jól
érti a Márk Gozi[6], hallja a jó hírt Döbröghy, s máris
karba kar öltve a korzón sétálnak ketten, az úr úgy
kéri tanácsát piszkos ügyekben: ám Matyi hárít,
mond: oly sok ügye van már, nem győz ennyi sokat. Nem
vállalhatja biz’ így el a munkát. Vérszemet ettől
kap csak Döbröghy, és szeme látja adóparadízó-
vá változni az országunkat, s ostoba módon
tízszeres árat igér, csak mondjon Márk Gozi igent rá.
Tárcájából jó köteg ezrest vesz ki, a Mátyás
nagy örömére: „Sok ez Bélám, fele tán elegendő!”
„Óh, tedd csak el!” – kérleli Döbröghy boldogan – Mátyás
jobb zsebe duzzad a pénztől, és a fülébe susogja
Döbröghynek: „Nem Márk Gozi, Kiss Mátyás a nevem, kit
átvertél egyszer, s én háromszor fizetem meg!
Ez volt második immár! Harmadszorra a cella
rácsa mögé jutsz, fickó!” És már tűnik is ő el,
hült helye forró még, és forró már a talaj is
lába alatt, mert ügyleteit figyelik hivatottak,
ámde fogást nem lelnek, büntetlen egyelőre.
Oly ügyesen laviroz, hogy törvénynek szava védi,
szelleme nem (vigaszul nem szolgál sok becsapottnak
erkölcs meg szellem, hisz a pénzük veszve, csaló meg
éli világát) … Mátyásunk falujának a tájé-
kába’ se járt, ám gondolatában szállt oda gyakran,
anyját vágyta ölelni, de türtőztette magát, míg
harmadszorra a bosszúállás ördögi módját
fel nem fedte előtte az elmés gondolatú agy,
mely feje bensőjébe’ lakott. Történt, hogy a kormány
nagy falufejlesztéseket írt ki, de senki se tudta,
mely falvaknak szánja a pénzt: önerő, ha adott,
tripláját teszi hozzá! – Nos: spekulált Matyi, így s így
járt agya, s végül megszületett csúcsötlete, s máris
átalakítja imídzsét, lesz kormányhivatalnok:
trendi az új frizurája, az öltönye mint mameluknak,
ássa magát bele sok papirosba, a rendeletek szá-
zát olvassa el. Egy nap – jó pénzzel honorálván –
szívességet kért egy főhivatalnoki házban
szolgáló portástól (Doktor Döbröghy – mint fí-
gyelte Matyink – gyakran megfordult itt, heti egyszer-
kétszer akár), szól: hogyha a miszter  majd bejön újra,
súgja fülébe:„Figyeljen a tisztelt úr! Aki ott jön,
nagy fejes, és én pénzért nem adnám, az enyém ha
lenne, amit tud: merthogy ő a tudója a tender-
nek, amit hirdet a kormány!” Így lett. Döbröghy már sün-
dörgött is közelébe, alázatosan emelinti
sapkáját, ami nincs is. Mézes, szép szavakon szól,
merthogy ő falun élt, és minden szándoka az, hogy
fejlesztője legyen… Pénzt is fektetne be, bárcsak
tudná, hogy hova kell, hol a kormány visszaad annyit,
s kétszeresét még annak, amit ráforditanak. „Meg-
hálálnám nagyon is” – szól.  Mátyás játssza először,
hogy nem is érti: „Mi?! Vesztegetés ez, uram?!” –  Szava  metsző,
szemmel igéz, hogy mennyi az annyi? És ugyanannyit
nem mer mondani már a mohó gaz, így kerekít egy
jókora összeget, és Mátyás már mondja az écát:
menjen el Á-ba (nevét említi szülőfalujának),
annak helybeli polgármestere várja a misztert,
pénzmagot adjon a kátyúval teli útra, mivel rossz,
iskolapadra meg óvodakertre, s egyébre zsozsót,
bő kézzel szórjon, alapítványát bejegyezze,
mennyit szánt rá, állami pénzből visszamegy az trip-
lán – minimum! –, s majd osztozkodnak ők azon is. („Ab-
ból nem kapsz!” – gondolja az ostoba Döbröghy), és már
indul a Mátyás jó falujába, hol ámul a polgár-
mester: itt van a gazdag Krőzus – szépül a község!
Mátyás egyszer megjelenik, ám senki se sejti,
hogy falubéli a csávó, rossz fia annak az özvegy-
nek, ki segélyből tengeti napjait sírva egyetlen
gyermeke sorsán, mert azt hitte az árva fiáról:
meghalt, vagy tekereg a világban. Ám falujának
gazdagodásán szíve örült, minden helyi lakó
így volt ezzel. Ünnepséget akartak a népek,
hogy kész lett minden – s Matyi  így gondolta szakasztott!
Kormány pénze is itt volt, bankjegye mind jelölő fes-
tékkel kenve: a nagy csali kész már, és a hal, az, ki
ráharap: itt van! Döbröghy jön pénzéhesen és de-
rűs arccal, s vár: megfialó pénzét a behunyt szem
látja is: egyből háromszor annyit szaporít majd!
(Polgármester már beavatva: Matyink esze jól vág!)
Döbröghy jő: ideges, kertelget, majd azután ki-
mondja: a pénz kell őneki gyorsan, és mielőbb, az-
tán utazik valamerre, ahol nem ég a talaj, hát
állami pénzt kér rögtön a balga, de pénzt oda nem nyom
őneki senki, s ezért követelve a kapzsi mohón
elveszi! Festékes keze máris! Az ajtó
nyílik, s lám, ott áll, nyomozók mellett Matyi, hajdani
lusta fiú, ki kerülte a munkát és tanulást: mö-
gűle kileskel a kis falu apraja-nagyja. A csélcsap
Döbröghy látja a sok nevetőt, és oly gutaűtést
kap, hogy az minden kis medikusnak nagy gyönyörűség
lenne, ha látná! Két szeme dülled, ordit a hangja:
„Emberek, ez a csaló! Ez a Mátyás, nagy libaházi!”
„Tán Matyit emlegeted, te gazember?!”  – kérdi az egyik
srác, és már mozdulna a teste, de két nyomozó meg-
fogja a Döbröghy karját, s hopp! a bilincs vasa kattan,
miszter vesztén tapsol a sok falubéli lakó… Míg-
csak odafut Matyihoz – feketés ruha rajt’ – egy idős nő,
sír-rí, könnye pereg, s a barázdált arc csupa harmat.
„Édesanyám, hazajöttem! Itt van a lúdjai ára,
és kamatostól!” –  s önti a sok pénzt anyja ölébe.
Kinn rázendit a fúvós kis zenekar, örömóda
zeng, fújják vele srácok, felnőttek, tinilányok!
Mind oly boldog, mert már ott az igazságos, jó
Lúdas Mátyás, s bár ő nem koronás, de király ám!

Tudd, hogy minden tájon, kis faluszéli tanyákon,
élhet egy Matyi, lúdjaival vagy nélküle – mindegy.
Bosszút áll ő! Híre-nevét rettegje, ki bűnös,
s áldja szabadságát szerető nép és falu népe!



[1] Háboru = a hexameter ötödik lábát alkotó daktilus miatt rövidült meg a szó utolsó ú-ja
[2] Sovárgó = nem helyesírási hiba, a poétai licencia része, mely a hexameterek szép lüktetése miatt lett így, ahogy az már szokás – nemcsak Főhadnagy Fazekas úrnál, hanem az időmértéket kedvelő költők mindegyikénél
[3] Skechers = fonetikus írással szkécsörsz, drága cipőmárka
[4] körü = ez, s az ehhez hasonló magánhangzó-rövidülések a hexameter szép zengése miatt kerültek a szövegbe (az i-í, ö-ő, u-ú, ü-ű magánhangzók felcserélése megengedett az időmértékes magyar versekben). Többször már nem lábjegyzetelem az ehhez hasonló poétai szabadságot
[5] „érik”  = tudniillik: leérettségizik
[6] Marc Goosey = Matyi álneve (a goosey angol szó, egyaránt jelent libát, gúnárt, ostoba embert)