Föld napja

Bocsásd meg, kisfiam,

teleszórtuk szeméttel ezt a földet,

halhatatlanságunkat tejeszacskók és reklámszatyrok

hirdetik,

olaj, sav, lúg, higany, gyomirtó vegyül

a folyók, tengerek vizében.

Nem látszanak a gömbölyűre kopott kavicsok

a meder alján,

az árral döglött halak úsznak.

Hajtógázzal működő illatosítókkal

fedjük embertelenségünk bűzét.

Oxigénért tátognak a virágok.

A kerítésen túl eldobált mocskaink.

Betonhéjat, sírhantokat húztunk magunk fölé.

Ki tudja, milyen

az agyag nedves illata s a hímes rété?

Dicsértessék a Föld napja!

Bűntudatunkat csitítjuk vele.

Városaink és falvaink szétdobált ürülékében

kotorászunk,

az ózon kilyukadt mennyezetén át

szürke egekre kiáltunk.

Itt állunk az idő gombostűhegyén

az utódszennyezés halálos bűnében.

Bocsásd meg, kisfiam,

hogy örökségünkért

te fizeted az illetéket.

(Megjelent a Falra hányt borsó c. kamaszverskötetemben a Bíbor Kiadónál 2014 áprilisában. 
A kötet illusztrációit Urbán Tibor készítette.)