2014. január 29., szerda

Miféle titkokat 

Egyszer nem voltunk. Egyszer nem leszünk.
Ide csak átutazni jöttünk.
Szétszéledünk.
Kacatokat vásárolunk egy ismeretlen város
piacterén.
Holminkat egy padra tesszük, és kimondjuk:
ez a pad az enyém.
Pedig nem a miénk itt semmi 
csak átutazóban... Átszállójegyünk
pár évtizedre szól.
Halottak úsznak fölöttünk,
szemgödreikben lakatlan csillagok.
Szerelem, marad a szerelem.
Görcsösen egymásba növünk, mint az ágak.
Szerelem. Halál.
Miféle titkokat hordoz a sorsunk?
Némák vagyunk,
mint a verseket hátukon hordozó papírlapok,
s egymásra borulunk.


(Megjelent a Kemény a föld c. verseskötetemben - Eötvös Kiadó, Bp., 1989.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése