Miféle titkokat 

Egyszer nem voltunk. Egyszer nem leszünk.

Ide csak átutazni jöttünk.

Szétszéledünk.

Kacatokat vásárolunk egy ismeretlen város

piacterén.

Holminkat egy padra tesszük, és kimondjuk:

ez a pad az enyém.

Pedig nem a miénk itt semmi –

csak átutazóban... Átszállójegyünk

pár évtizedre szól.

Halottak úsznak fölöttünk,

szemgödreikben lakatlan csillagok.

Szerelem, marad a szerelem.

Görcsösen egymásba növünk, mint az ágak.

Szerelem. Halál.

Miféle titkokat hordoz a sorsunk?

Némák vagyunk,

mint a verseket hátukon hordozó papírlapok,

s egymásra borulunk.


(Megjelent a Kemény a föld c. verseskötetemben - Eötvös Kiadó, Bp., 1989.)