Vissza
Az időben visszafelé megyek
és utak nyílnak, rengeteg
erdő nő körém.
Egyre tágul, egyre fényesebb,
a tárgyak színe élesebb,
oszlik a homály.
A visszafelé nyílt idő
a gyermekkorig egyre nő,
végül magába nyel.
Fodrozódik még életem,
ahogy körök a vizeken,
kavics, ha tóba hull.
(Megjelent a Liget 2013/4. számában)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése