Lelkem faluja, Szuhakálló 

(újabb részlet) 

Forrásszög/Forrásszeg

        Így emlegetik a falu lakói a község Sajókaza felé eső végén a temető alatt lévő, mélyen fekvő területet. Itt már nincsenek házak, ez a falu ’farka’, pedig hajdanán ez volt a magva. Édesapám – aki a maga 93 esztendejével Szuhakálló legidősebb emberének számított 2010-ben – gyakran mesélte, hogy másodikos elemista korukban, amikor már ismerték az írás tudományát, Lakatos Éva tanítókisasszony lediktálta nekik a község történetét, hogy ismerjék és tanulják meg mindannyian. Évtizedek távlatából is hibátlanul tudta felidézni. Így kezdődött:

„1241-ben elsőként egy János nevű ember jött a Forrásszegbe, s épített egy házat magának. Utána mások jöttek, s fölépült egy házsor, aztán még egy…”

        Az öregek emlékezete megőrizte a hagyományt arról, hogy az ősfalu a Forrásszegben és a tőle pár száz méterre fekvő Hrecska-tanya helyén jött létre. Lakatos Éva néni talán a tatárjárás szomorú évét akarta az elemisták eszébe vésni, azért kötötte a falu első lakójának a letelepedését az 1241-es esztendőhöz, talán ő maga is így tudta, így hallotta nemesi származású, ezredes édesapjától. A helytörténeti források majd egy évszázaddal korábbra teszik az időpontját annak, hogy e két helyen – a Forrásszögben s a Hrecska-tanyán – néhány házból álló település épült. A kállóiak azonban szerették úgy hinni, hogy amikor a tatár pusztította az országot, a kállóiak ősei akkor építettek maguknak egy nyolc, illetve tizennégy házból álló ’kétrészes’ falut. Talán az sem véletlen, hogy sokáig a falu ’alapítójának’ a neve, a János volt a legnépszerűbb, legkedveltebb a kállói családokban. (Persze az is lehet, hogy fordítva történt: a legnépszerűbb keresztnevet ’ajándékozták oda’ az ősi falu alapítójának.)

        A Sajó gyakori áradását megunva a falu aztán arrébb költözött, s a Forrásszeg megmaradt legelőnek, buja rétnek, majd gazdagon termő szántóföldnek. A hajdani Jánosnak, s az ideépült nyolc háznak – vagy inkább jobbágyviskónak – nyoma sincs már, de a Forrásszeg, Forrásszög elnevezés használatos maradt. A ’szeg’, ’szög’ utótag persze nem azt a hegyes végű tárgyat jelenti, amit kalapáccsal szoktak rábírni, hogy falba-fába engedelmesen behatoljon, nem is valaki szöghajának a szőkeségére vonatkozik, hanem arra, hogy az ily módon megnevezett terület egy ’szegletben’, ’szögletben’, ’kiszögellésben’ fekszik. A ’forrás’ pedig nyilvánvalóan arra utal, hogy a kérdéses helyen víz fakad a földből. Így is van, illetve így is volt. A Forrásszögben ugyanis valamikor egy szénsavas, jóízű forrás fakadt, amely a kis falu lakóit bőségesen ellátta vízzel. Állítólag, aki ivott belőle, annak nem volt szüksége orvosra – vagy ahogyan tréfásan mondogatták –, holtáig elélt. Az is igaz azonban, hogy orvost keresve sem lehetett találni a falu lakói között sokáig.

Aztán, hogy a falu az ártérről beljebb költözött, a forrásra is egyre ritkábban jártak vízért. Apám gyermekkorában még élt a forrás, a határba járók és a legelőre kihajtott marhák szívesen oltották a szomjukat a pezsegve felfakadó, bőséges vízzel. A 30-as években viszont a falu lőmestere berobbantatta, s a víz elvándorolt. Azt beszélik, hogy a közeli Edelény-aknán akkoriban tört elő a föld alól egy forrás, melynek jóízű, szénsavas, ásványi anyagokban gazdag vizét Borsodi víz néven palackozzák. ’Megharagudott’ a forrás a kállóiakra a robbantás miatt, s Edelénybe, a vékonytelepi fejtésbe szökött – mondták az öregek. Azóta nincs forrás a Forrásszegben.

Templomfalu/Hrecska-tanya

       

A Forrásszegtől Sajókaza felé haladva, a temetőn túl az országút mellett, a falutól szinte leszakadva, pár ház áll, udvarukon gazdasági épületek maradványaival. Ezt a helyet Templomfaluként vagy Hrecska-tanyaként emlegették a helyiek. Itt, ennek az épületegyüttesnek a helyén állt ugyanis az ősi falu másik magja, amelyről a második elemisták füzetébe az 1920-as években ezeket a sorokat diktálta Lakatos Éva tanítókisasszony:

„Két utcája volt, amelyben tizennégy ház állott meg egy kicsiny templom, ezért hívták ezt a helyet Templomfalunak. Csakhogy a Templomfalu is, a Forrásszeg is közel volt a Sajóhoz, és az többször elöntötte a falut. Annyira, hogy a kicsiny templom harangja is odaveszett, az ár a vízbe sodorta…”

        Ez hát a Templomfalu elnevezés története, ahogyan azt az én 1917-ben született édesapám a tanítókisasszonytól megtanulta. Persze már az ő elemista korában híre-hamva sem volt a kicsiny templomnak, a harangról azonban tudni vélték, hogy az a kazinci (ma Kazincbarcika egyik településrésze) templomban szól. Makacsul tartotta ugyanis magát az a hiedelem hosszú századokon át (a Templomfalu meg a Forrásszeg házai valamikor a XII-XIII. században épülhettek), hogy a Sajó által elárasztott Templomfalu harangját a víz egészen Kazincig sodorta. A kazinciak vették észre és húzták partra az áradattal sodró harangot, de nem adták vissza a Templomfalu lakóinak, mondván, hogy a hal is azé, aki kifogja. Onnantól az ő templomukban szolgált tovább, csak a hangja szállt haza, a templomfalui emberekhez a réten át, tiszta időben vasár- s ünnepnaponként ismerős zúgással köszöntve őket. A kállóiak ősei meg is orroltak a kazinciakra, és a neheztelés akkor is tartott, amikor már csak kevesen emlékeztek annak az okára.

       

A Templomfaluban s Forrásszegben lévő két kis település – Szuhakálló ősközsége – nemcsak a Sajó áradásának, de a törökök, tatárok rablóportyáinak, fosztogatásának is ki volt téve. Nem csoda, hogy a sokadszorra kifosztott, felégetett helyről a Szuha-patak melletti sík területre költözött a falu. A Templomfalu helye üresen állt sokáig, egészen addig, míg a Hrecska-család tanyát nem épített ott magának. Onnantól kétféleképpen is kezdték emlegetni a kállóiak ezt a helyet: Templomfalunak és Hrecska-tanyának. Ma is vannak még, akik emlékeznek ezekre a nevekre, pedig rég nincs már ott templom, és a Hrecska-család utolsó tagjai is évtizedekkel ezelőtt elköltöztek onnan. A nevekbe zárva azonban tovább él a múlt.

Írásaimat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védi, így azok előzetes engedélyem nélkül nem vehetők át, nem terjeszthetők semmilyen (sem nyomtatott, sem digitális) formában. 

A törvény teljes szövege itt található: 

http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99900076.TV