2014. március 11., kedd

Miskolci limerickek 1. 


1.

Van itt egy hegy, a neve Avas,
a teteje nyáron nem havas.
Lépcsőt, ha nem féled,
a csúcsát eléred –
lihegve – ha már nem vagy kamasz.








              2.

              Hegyes az Avasi kilátó
              hegyesebb bizony a villátó’.
                        Böködi az eget,
                        eszi a felleget,
              hogy még a mennyre is rálátol.







3.


Lábad alá fut a főutca, 
s egyre nő, mialatt te futsz a
villamosok után
sárgulva és bután,
kezedben a nejed sok cucca.





4.

Szemed előtt folyik a Szinva,
egy kis hal úgy szájon puszilna,
ha inni akarnál
e tiszta pataknál,
s derekad hajolni le bírna.





(Az egyik régi álmom, hogy a Miskolc-ihlette verseim egyszer önálló kötetben is megjelenjenek. Talán egyszer kézbe vehető lesz ez a - ma még csak álmodott - könyv, amelyből ez a kis 'kóstoló' is származik. A csodálatos fotók ezúttal is a Miskolc @ múltban facebook-csoport gyűjteményéből valók. Köszönöm nekik!)
Az alábbiakban egy kis ismertető olvasható a limerickről...

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

MI AZ A LIMERICK?

      Egy írországi városkáról kapta a nevét ez az ötsoros nonszensz-vers. Az eredetét többféleképpen is magyarázzák. Az egyik szerint a versforma az 1700-as évek táján született Franciaországban, és onnan került az ír Limerick városkába. Olyan feltevés is van, hogy nevét egy korabeli népszerű nótáról (Will you come up to Limerick?) kapta. Társaságok szórakoztak azzal, hogy rövid – négysoros – ironikus verset rögtönzött valaki, amelyet a többiek fejeztek be úgy, hogy kórusban rávágták: „Jöjjön el, várja Limerick!”  Ebből a játékból alakult ki állítólag aztán az angol strófaforma, a limerick (magyarosan: limerik), amelynek a rímképlete: a-a-b-b-a, s az első két, valamint az utolsó sora hosszabb, a harmadik-negyedik rövidebb.
Az első sorban rendszerint szerepel egy tulajdonnév („Volt egyszer…), s az illető személlyel, helységgel stb. kapcsolatos humoros történetet mond el a versike további része, amely jambusi (esetleg anapesztusi) lábakon ’jár’. A történet gyakran képtelenség, abszurd – sőt a limerick egyik típusában erotikus, olykor kifejezetten obszcén.
Az egyik legismertebb limerick-költő Edward Lear volt (azt mondják, Viktória királynő is rajongott a nonszenszeiért):

Volt egy öregúr Gretnába,
beleesett az Etnába.
          „Nagy a meleg odabenn?”
          Erre azt felelte: „Nem!”
Hazudós öregúr Gretnába!
                               (Gergely Ágnes fordítása)

S ha már Gergely Ágnes fordítását idéztem, íme itt az a négy jellemző, amit ő sorolt fel egyik tanulmányában:

„A limerick:
1. rendkívül tömör,
2. rendkívül bájos,
3. rendkívül bárgyú,
4. következésképpen rendkívül idegesítő.
Valószínűleg ez okozza a népszerűségét.”

          Kosztolányi Dezső a badar nevet adta a limericknek – és úgy gondolta, hogy az angol nyelv alkalmas igazán e versforma művelésére. Álljon itt hát angolul is, magyar fordításban az egyik kedvencem, ugyancsak Edward Lear remeke:

        There was an old man from Darjeeling,
          Who boarded a bus bound for Ealing.
                    He saw ont he door:
                    „Please don’t spit ont he floor’,
          So he stood up and spat ont the ceiling.


          Volt egy bácsi gyerekkoromba’,
          buszon utazott Badacsonyba.
                    Táblát betűzött ki:
                    „Tilos padlóra köpni!” –
          ezért hát köpött a plafonra.
                              (Tóthfalusi István fordítása)

Remélem, nemcsak az olvasáshoz, a limerick-íráshoz is kedvet csináltam! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése