Anyakönyv

STAND-UP COMEDY REGÉNY

(Történik az 1970-es, '80-as évek Magyarországán)

1. rész

Mottó: „Anyámnak érzem, oh Ádám, magam…”

(Éva olykor-olykor)

       

        Anyának lenni magasztos. Felemelő. Semmihez se fogható. Aki nem tudja, annak hiába is mondanám. Az anya jó, az anya hű. Az anya önfeláldozó. Anya csak egy van, hál'istennek, hogy van. Várj, ha te is anya leszel, majd megtudod! (Akkor ez azt jelenti, hogy lefeküdhetek a Pistivel?!)

Mindenkinek van anyja. Az anyáknak is. Anyád csak addig anya, amíg te is nem leszel az. Aztán nagyanya lesz belőle. A változáshoz, úgy látszik, gyerek kell.

        Az anyát szeretettel emlegetjük. A mások anyját nem mindig, olykor egészen illetlen szövegkörnyezetben is, pl. 'a k.... anyját!'. Erre jól nevelt ember megsértődik. Egy prostituált anyja esetében viszont nem sértő, hanem nagyon is objektív a meghatározás: a k.... anyját! Elöljáróban ennyit, a későbbiekben úgyis még sok szó lesz az anyáról.

        Valamit a szóról, csak úgy intuitíven etimologizálva. A szó – ANYA – fenséges palindrom, oda-vissza ugyanaz. Feltehetően a gyermeknyelvből keletkezett, hangzásából legalábbis erre következtethetünk. ANYA – ez a legszebb szó nekünk, magyar anyáknak és nem anyáknak. Ezzel nincs így mindenki. Kosztolányi óta tudjuk például, hogy a franciáknál a cipőfűző a legszebb magyar szó. Lehet, hogy azt hiszik, mi magyarok így köszöntjük az anyánkat: édes cipőfűzőnk, Isten éltessen sokáig!

        Az anya összetételként is szerepelhet, akár elő-, akár utótagként. Pl: anyaszív (egy cigit titokban), édesanya, mostohaanya, nevelőanya, anyaotthon (naná, másképp hogy látná el a családot!), van aztán még anyapótlék, anyaföld, anyanyelv, anyaország, anyaméh, anyatigris, anyaoroszlán (ide nekem az oroszlánt is, meg jöhet az egész állatvilág is), keresztanya, anyavállalat, anyahajó… (később majd még folytatom). Az anya ezenkívül bennfoglaltatik olyas szavakban, mint a kanyar, fanyar, stb.

        Anyja mindenkinek van, még a legapróbb csavarnak is, lásd: csavaranya.

        Anya nem lesz, hanem születik. Mostanában a legújabb divat szerint ülve, állva, heverészve, vízben guggolva, kórházban, klinikán, otthon, szülőszobában, apásan. Naná, hogy az apa is bemehet, ha egyszer az van kiírva, hogy SZÜLŐSZOBA! (Hogy ezt mért nem vették figyelembe az én időmben?!) Talán az apa nem szülő? Rögvest válaszolok is magamnak: tulajdonképpen nem, csak empatikus alapon: EGYÜTTSZÜLŐ. Azért is mondják az osztályfőnökök, hogy: 'külddbeholnapEGYÜTTSZÜLEIDET!' (Persze, ilyet csak akkor mondanak, ha nagyon súlyos az eset. Hétköznapi esetekre megfelel az anya is.)

        Bocsánat, kissé elkanyarodtam a témától (anyakanyar). Már rükvercelek is és folytatom: az anya másodpercre pontosan akkor születik meg, amikor az 1. számú gyereke. A szülőszobáról már úgy tolják ki, hogy ő az anya, ezt onnan lehet tudni, hogy a doktor örömmel közli a szorongástól meg az izgalomtól szinte becsinált apával (azért a csirkebecsinált se rossz!), hogy itt az anyuka (mindig így, becézett szóalakban).

        Az anyuka ilyenkor persze még nem tud járni, sőt lábra állni sem, se táncolni, se főzni, se ablakot pucolni, ám csudálatos módon folyékonyan beszél attól a pillanattól kezdve, ahogy meglátja apukát. Euforikus állapotban leledzik, talán attól, hogy kilenc hónapi társbérlet után végre egyedül van a testében; talán attól, hogy végre teljesült kislánykori álma: őt tologatják a kerekes ágyon a kórház folyosóján az orvosok és az ápolószemélyzet szeme láttára, és még csak meg sem szólják érte. Egyszerre ömlenek belőle a szavak, így nehéz megállapítani, hogy mi volt az első, amit kimondott, ám, feltehetően az, hogy: 'gyönyörű'! – és közben tekintete ihletett módon fúródott apuka tekintetébe. Az apa érthető módon elérzékenyült azon, hogy a felesége egy átvirrasztott éjszaka és egy délelőtt után, így borostásan, a pizsamájára sebtiben felkapott, össze nem illő ruhában is el van tőle ragadtatva, s szerényen, ám önérzetesen megigazítja félregombolt ingén a nem létező nyakkendőjét. Mert benne él ő minden félrecsúszott nyakkendőben. A tévedés lehetősége azonban megfelhőzik előtte, mikor anyuka megkérdi tőle:

– Láttad? – s az apa már majdnem rákérdez, hogy 'mit?', mikor reflektorfényként hasít agyába a felismerés, hogy a Gyerekről van szó. 'Melyiket?' – kérdezné, merthogy a hosszúra nyúlt vajúdás alatt három frissen született csecsemőt is kitoltak inkubátorban a folyosóra, s ő mindegyiken felfedezte a maga vonásait (a vele együtt a folyosón várakozó három férfiúval együtt), de aztán kiderült, hogy egyik se az övé (legalábbis az az információ érkezett a szülőszobáról). A három férfiú megosztozott a három gyereken, aztán lólépésben eltávoztak a lépcső irányában (akkor még alig pitymallott), ő meg késő délelőttig csöndes őrültként rótta a köröket, vigyázva, hogy kétszer ne lépjen ugyanarra a helyre (akkor nem lesz baj se a gyerekkel, se a feleségével), míg végül – negyedikként, mióta a sorára várt – kitoltak egy inkubátort, amelyben az ő hozzátartozója feküdt, minden porcikájával tiltakozva a fekvés, az inkubátor meg minden más ellen (remélhetőleg ebben nem volt benne ő, az apa). Mostan tehát arról faggatja őt a frissen született anyuka, hogy milyen a Gyerek. Az az igazság, hogy nemigen látta, mert a fejét teljesen eltakarta a szája, és egyébként is olyan gyorsan mozogtak a végtagjai, hogy még megszámolni sem tudta volna őket, nemhogy egyéb leíró jellegű információk birtokába jutni. (Az apuka – ebből is látható – ekkor még nem született meg egészen, nem úgy, mint az anyuka. Az apukának ehhez több idő kell; a népi mondás szerint is a fiúk mindig lustábbak, nem sietnek világra jönni. Sebaj, idővel apa lesz őbelőle is, hacsak közben át nem operáltatja magát nővé.)

        Az anyát teljes mértékben a Gyerek tartja izgalomban, az apát viszont azok a kérdések, amelyek belülről döfködik, pl. hogy mikor jön már haza az anya, mert ki nem állhatja az anyósa főztjét, és hogy mikor lenne optimális elkezdeni a porszívózást (azt még a szülés előtt megígérte, hogy ki lesz porszívózva – én nem tudom, mért hisszük mi, nők, hogy a porszívózás férfimunka?!), szóval, mikor kezdjen porszívózni: azonnyomban, ha hazaér, vagy elég lesz másnap reggel, hogy befejezze időre, mire hazaérnek. Azt is jó lenne megtudakolni, hogyan kell az ingeket vasalni, mert egy cetlire felírta ugyan a sorrendet ('hátulja, bal ujja elölről, bal ujja hátulról, jobb ujja elölről, jobb ujja hátulról, jobb eleje, bal eleje, gallérja, mire az ember beledöglik, kész is'), de a cetli valahová elkeveredett, őneki meg nem sikerült tökéletesen a memorizálás. Ez is izgatja mostan, az ingvasalás, nem mintha lenne tiszta inge, valahogy jobban szeret inget váltani, mint mosakodni (ezt még a kamaszkorból hozta át a túlsó partra). A kérdések mellett halványan persze az a lehetőség is felvetődik benne, hogy esetleg rögtön indulhatnának is hazafelé ők ketten, majd ő tolja a kerekes ágyat, néhány kilométer ugyan, de megéri, mert a dombnál ő is felszállhatna az ágyra, és ketten lejtenének egészen hazáig. Akkor a porszívózás, ingvasalás, mosás meg a közben összegyűlt mosatlan edények ügye is könnyebben megoldódna. De valami tapintatosan azt súgja, hogy mindezekről most hallgasson szemérmesen, helyette csak nézi, nézi az anyát, és megállapítja, hogy egészen helyes, egészen olyan, mint régen a felesége. Szegény, még nem tudja, micsoda különbség van egy feleség meg egy anya között!

Summa: (időnként az átláthatóság kedvéért ilyesmit is beiktatok) Megállapítható tehát, hogy az újszülött anya nem tud járni, ellenben rögtön jól beszéli az anyanyelvét, és minden második mondata a Gyerekről szól, a többiből meg az a problémafelvetés következtethető ki, hogy vajon megjön-e a teje, mikor jön meg és lesz-e elég. A dialógus félidejében (hosszabbítás után) dereng föl az apa előtt, hogy itten újfent az anyáról van szó, az ő tejéről. (Mondtam, hogy folytatom: anyatej, anyakomplexus, anyahűség, anyahiány...)

(Folytatása következik)

Verseimet, írásaimat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védi, így azok előzetes engedélyem nélkül nem vehetők át, nem terjeszthetők semmilyen (sem nyomtatott, sem digitális) formában. 

A törvény teljes szövege itt található: 

http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99900076.TV